Alkoholizmus: van kiút?
Hazánkban egyértelműen rendkívül magas az alkoholbetegek száma, de az Egészségügyi Világszervezet is a súlyos következményekkel járó, világszerte elterjedt betegségek közé sorolja a problémát. Bár a kezdeti jelek nem mindig vehetőek észre, de egy idő után semmivel össze nem téveszthetőek azok a testi és pszichés gondok, melyek nyilvánvalóan a rendszeres, nagy mennyiségű alkohol fogyasztással kapcsolhatóak össze. Szenvedélybetegségek kapcsán azt szokták mondani, hogy a hajlam mindig is meglesz az érintettekben, az viszont már egyértelműen saját döntés kérdése, hogy képes-e akarattal ellenállni az alkohol csábításának. Kiút létezik, de az egyén elhatározása nélkül szinte lehetetlen segítséget nyújtani neki, hiszen kibúvót, és mellékvágányokat mindig talál az, aki akar.
Nem csak a testi leépülés, az egyes, alkoholizmussal együtt járó betegségek megjelenése utal a probléma jelenlétére, hanem az alkoholista szociális helyzetének károsodása, a társadalmi, családi életben bekövetkező változások is. Amikor az alkohol akár mindennapos megszerzése fontosabbá válik a munkahelyi kötelezettségeknél, a családi kapcsolatoknál, a saját egészségnél, és az egyén életének bármilyen más vonatkozásánál, akkor már egyértelműen alkoholizmusról beszélhetünk. A napi elfogyasztott mennyiséget azért nagyon nehéz meghatározni, mert az alkoholista toleranciája folyamatosan fokozódik, és amitől egy ideig jól érzi magát, akár hamarosan annak duplája sem elegendő számára, s hasonlóképpen igaz ez a másnaposság egyre jobb tolerálására is, vagy az azzal kapcsolatos akár azonnali alkohol fogyasztással történő „kezelésére” is.
Sokan okolják a magánéletben megélteket, a nehéz anyagi helyzetet, vagy éppen vezetik vissza saját gyengeségüket a genetikára, de miként a tapasztalatok mutatják, ezek mellett számos egyéb tényező is szerepet játszhat abban, hogy valaki az alkohol rabjává válik.
Genetika
Az alkoholizmusért egyértelműen okolható a genetikai tényező. Családvizsgálatok, kutatások kimutatták, hogy az alkoholisták gyermekeinél akár négyszer nagyobb az esély, hogy az utód is az italban keresi a megoldást, mint az ilyen szempontból egészséges körülmények között felnőttek körében.
Pszichodinamikai tényezők
Egyes jellemvonások, múltban történt események hatására kialakuló mechanizmusok, vagy alapvető tulajdonságok hatására az egyén az alkoholhoz fordulhat. Ilyenek főként a magányosság érzése, a szorongás, félénkség, de a depresszióra való hajlam, a túlzott emocionalitás, vagy a bűnöző magatartás is egyértelműen az alkoholizmus felé terelhetik a beteget.
Társadalmi-szociokulturális tényezők
A közösség ivási szokásai mellett befolyásolhatják az alkoholizmus kialakulását és lefolyását a családi környezet, a gyermekkorban megéltek is. Amellett, hogy a közvetlen környezet kiválthatja az ivást, ugyanúgy meg is sínyli a rendszeres alkoholfogyasztást. Nem véletlen olyan gyakori a válások, a megromlott családi kapcsolatok száma azoknál, ahol egyik vagy másik fél érintett az alkoholizmust illetően.
Az alkohol közelében dolgozók körében egyértelműen magasabb azok száma, akik rendszeres alkoholfogyasztóvá válnak. Így egyes foglalkozást űzők, például bárpultosok, szeszipari dolgozók, vagy vendéglősök körében az átlagosnál magasabb az alkoholisták száma, és az ennek következtében kialakuló egészségügyi problémák is nagyobb számban jelentkeznek körükben. Okolható az alkohol fogyasztásának pozitív megítélése, de a szer könnyű elérhetősége is.
Az alkoholizmus tünetei messze túlmutatnak azon, mint amikor egy hétvégi buliban a hangulat a tetőfokára hág. Az alkoholista rendszeres italozása miatt a sokat emlegetett testi tünetek mellett pszichés változásokat is tapasztalhat magán, melyeket elsőre talán nem is vesz észre, de tény, hogy egyértelmű jelenségként kísérik ezek azt a szociális változásokkal, és testi betegségekkel együtt járó folyamatot, mely akár súlyos állapotig is fokozódhat. Bár az egyén döntése a leszokáshoz vezető út első lépcsőjeként elengedhetetlen, de ezen felül a környezet, a barátok és a családtagok segítsége is szükséges, amivel kapcsolatban fontos tudni, hogy mely jelek utalnak egyértelműen alkoholizmusra.
Az alkohol iránti sóvárgás kiváló példája, hogy a beteg akkor is folyton az italra gondol, ha éppen nem fogyasztja azt. Minden másnál fontosabbá válik számára, elhanyagolja kötelezettségeit, átgázol az emberi kapcsolatokon, előfordul, hogy akár hozzátartozói sérelmére elkövetett lopással jut hozzá az alkohol megszerzéséhez szükséges anyagiakhoz. Ez már csak azért is szükségessé válik számára, mert a pénzügyi háttér megteremtése a mindennapokhoz egyre nehézkesebb lesz a folyamatos ivás miatt. A megbízhatatlanság, az alkoholos befolyásoltság egy idő után munkahelyén is feltűnik, nem képes elvégezni a rá bízott feladatokat, ugyanis az alkoholos állapot, vagy az azt követő időszak lehetetlenné teszi feladatai maradéktalan elvégzését.
A folyamat során egyre nagyobb részét tölti ki napjainak az ital, mintegy kényszeresen fogyasztja az alkoholt, egy idő után a pszichés és a testi hozzászokás miatt is. Ha akár egyetlen nap is kimarad, akkor elvonási tünetek mutatkoznak, de ezek hiányában is jellemző a betegre az ingerlékenység, a kívülálló számára indokolatlannak tűnő hangulatváltozások, az agresszivitás. Ahogy egyre több idő telik el, úgy a szellemi képességek is hanyatlásnak indulnak. A felsoroltak természetesen rendkívül rossz hatással vannak az alkoholista családi, baráti viszonyaira. A társadalomba, és annak normális működésébe képtelenné válik a beilleszkedésre, nem ismeri el betegségét, titkolja azt, és gyakorlatilag nem vesz tudomást a probléma létezéséről. Ha felhívják rá figyelmét, akkor sem képes megálljt parancsolni, még úgy sem, hogy legtöbbször tisztában van azokkal a veszélyekkel, melyek egészségét fenyegetik a rendszeres ivással.
Az alkohol testi egészségre gyakorolt hatásához nem férhet kétség. Szinte minden szerv kórosan reagál az alkoholizmusra. Megkülöngöztethetőek egymástól a különböző fokú ittasság, részegség idején tapasztalható jelek, és azok, melyek hosszú távon alakulnak ki.
Nézzük most ez utóbbiakat!
- Gyomorhurut, gyomorfekély, és az emésztőrendszert érintő gyulladások gyakoriak, s ehhez kapcsolódva a kellemetlen szájszag, a hányinger, hányás, valamint esetlegesen fellépő étványtalanság is előfordul.
- Minden alkoholistára igaz az akár súlyos vitaminhiányos állapot, a felszívódási problémák miatt kialakuló hiánybetegségek és az ioneltérések.
- Hasnyálmirigy gyulladás
- Rossz szénhidrát anyagcsere, s ezzel egyidejűleg elhízás
- Májnagyobbodás
- Rákos megbetegedések
- Cukorbetegségre hajlamosít
- Szívizom megnagyobbodása, szívelégtelenség
- Magas vérnyomás, és az ezzel együtt járó szívroham, agyvérzés kockázatának fokozott növekedése
- Kézremegés
- Potenciazavar
Amikor jelentkeznek az említett problémák, a beteg általában tagadja még az orvos előtt is, hogy alkohollal kapcsolatos problémái vannak, ám nem csak a pszichés és a szociális jellemzőkből lehet rájönni ezekre, hanem azokból a vizsgálati eredményekből is, melyek egyértelműen alkoholizmusra utalnak. A betegek körében szinte mindenkinél tapasztalható a vörösvérsejtek térfogatának emelkedése, az EKG-eltérések, valamint az emelkedett májenzim-értékek.
Ami a testi tünetek mellett komoly gondot okoz, az a kialakulóban levő, vagy a már meglévő pszichiátriai betegségek súlyosabbá válása, valamint az is tény, hogy az alkoholizmussal együtt pánikbetegség, depresszió alakulhat ki, és a rendszeres italozással csak még rosszabbá válik a helyzet. A leromlott egészségi állapot, a folyamatos dehidratáltság hozzájárul a pánikszerű tünetek megjelenéséhez, a szociális viszonyok pedig egyértelműen depressziót váltanak ki.
Miként a kiváltó tényezők is sokrétűek, így a kezelés sem megy egyik napról a másikra. Súlyos alkoholistáknál nem ajánlott az ital azonnali letétele, ez ugyanis akár súlyos állapotot is eredményezhet náluk. Egyébként célszerű az alkoholt egyből elhagyni, fokozottan odafigyelni a szervezet vitaminbevitelére, amennyiben erre szükség van, szakorvos segítségét igénybe venni, aki akár gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával igyekszik elindítani a pácienst egy olyan úton, mely normál életvitelhez, és egészségének a talán még lehetséges helyreállításához vezet.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni a környezet szerepét az alkoholista jó útra térítésében, de sajnos tény, hogy sokszor olyan szintre kerül az alkoholbeteg, hogy családtagjai az elszenvedett pszichés-, és rosszabb esetben testi sérülések miatt már nem is akarnak, vagy mernek segítő kezet nyújtani. A családon belüli erőszak nagy részéért kifejezetten az alkoholfogyasztás tehető felelőssé. Gyakran nem az a személy szorulna segítségre, aki saját döntése miatt nem hajlandó kilépni az alkohol jelentette ördögi körből, hanem sokkal inkább családtagjai, akiket pszichésen és fizikálisan is veszélyeztet viselkedésével. Az alkoholizmus minden téren súlyos következményekkel járó népbetegség, de minden jótanács, orvosi és egyéb segítség lehetősége semmit sem ér, ha maga a beteg nem akar változtatni életmódján.