Asztma és kezelése

Fotó: © Sera Photography / Flickr

Hazánkban a lakosság körülbelül három százaléka érintett a légutak krónikus gyulladásával járó asztmás megbetegedésben. A légutakat érintő allergiával küzdőknek körülbelül 30-40 százaléka idővel asztmás lesz, ha az allergiát nem kezelik kielégítően. Természetesen az allergiás eredetű asztma csak a páciensek egy részét illeti, a többi betegnél a kialakulás oka gyakorlatilag ismeretlen, de az tény, hogy örökletes tényezők is szerepet játszhatnak benne.

Asztma esetében a túlérzékennyé vált hörgők izmai görcsösen összehúzódnak, a keresztmetszetük beszűkül, s a levegő útjába tapadós, nyák-szerű anyag áll. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az elhasznált, széndioxiddal dúsult levegő nem tud távozni a tüdőből. Ennek ellenére a páciens azt érzi, hogy nem kap levegőt, kialakulhat a betegekre jellegzetes nehézlégzés, és az azt kísérő sípoló hang.

A betegség legtöbbször gyerekkorban, öt éves kor előtt elkezdődik, s a fiúk sokkal érintettebbek, mint a lányok. Idővel legtöbben kinövik a betegséget, és szinte teljesen tünetmentessé válnak. Ellenben, a felnőttkorban kezdődő asztma nem múlik el, meg kell tanulni együtt élni vele, és olyan életmódot kialakítani, ami az asztma jellegének, súlyosságának a leginkább megfelel.

Az asztmás gyulladás tulajdonképpen hasonló, mint a légcsőhurut, azzal a különbséggel, hogy nincsen jelen a szervezetben vírus, vagy baktérium, és az asztma esetében a kilégzés nehezített. A betegek nagy része sokáig nincs is tisztában betegségével, és némi – elsősorban éjszakai- köhögésen, vagy a fizikai terhelés hatására fellépő nehézlégzésen kívül más panasszal nem rendelkeznek. Ennek ellenére nem elhanyagolható a probléma, hiszen tény, hogy az akár halálos kimenetelű asztmás rohamok az enyhe tünetekkel rendelkező, kezdeti stádiumban levő betegek csoportjából kerülnek ki. Éppen ezért nagyon fontos, hogy már az asztmára utaló legkisebb jelekre is figyeljünk, főként, ha allergiás tünetekkel is társul, s mihamarabb felkeressük háziorvosunkat.

Ahhoz, hogy nagy bizonyossággal asztma kerüljön diagnosztizálásra, alapos kivizsgálás szükséges. Az allergiavizsgálat mellett légzésfunkciós vizsgálatra is sor kerül, s mivel a tünetmentes betegeknél a vitálkapacitás-mérés normális értékeket mutathat, így fizikai aktivitás után kerül sor a levegő kiáramlási sebességének vizsgálatára, s ebből egyértelműen megállapítható, hogy van-e szó asztmáról. Laborvizsgálatra, mellkasröntgenre, CT-re, sőt, nyelőcső vizsgálatra is sor kerülhet bizonyos egyéb betegségek kizárását megcélozván. A diagnózis tükrében a tüdőgyógyász szakorvos választja meg azt a kezelési módot, mely a beteg életkorának, az asztma súlyosságának a leginkább megfelelő. Cél a tünetmentesség, az előforduló asztmás rohamok mihamarabbi oldása, s ezekkel együtt az életminőség javítása.

A kezelés során alkalmazott gyógyszereket többféle típusba soroljuk.

Az asztma tehát jól kezelhető, de nagyon fontos beazonosítani azokat a provokáló tényezőket, úgynevezett triggereket, amelyek kiváltják a tüneteket, rohamokat. Ezek a következőek lehetnek:

Fontos tudni, hogy bár a fizikai aktivitás a tüneteket előhozhatja, mégis ajánlott a rendszeres testmozgás, mely a megfelelő kezelés beállítása mellett nem okozhat gondot, sőt, hozzájárul az immunrendszer megerősítéséhez. A mozgás mellett sópipa használatával, vagy sóbarlang rendszeres látogatásával is sokat tehetnek a betegek közérzetük javítása érdekében. A barlangterápia természetes közegben teszi lehetővé a kellemes közérzetet, hiszen ott egyenletes a páratartalom, a hőmérséklet, és nem kell olyan tényezőkkel számolni, mint a pollen, vagy a légszennyezés.

Az asztma egyelőre nem gyógyítható, de a jól megválasztott kezeléssel sokat lehet tenni a tünetek szinten tartásáért, és az akár tüdőt is károsító folyamatok megállításáért. Ha időben fény derül a betegségre, és elkezdődik a gyulladáscsökkentő szteroid-kezelés, akkor a rohamok száma minimálisra csökkenthető, az állapot súlyosbodása pedig elkerülhető.

A betegséggel való együttélés szükségessé teszi megtanulni pszichésen is kezelni a roham okozta helyzetet. Az idegeskedés, a levegőért kapkodás, és az erőltetett belégzés a lehető legrosszabb, amit a beteg tehet, el kell tehát sajátítani azt, hogy ilyen helyzetben miként lehet oxigénnel teli levegőhöz jutni. A nyugalomra az érintett gyermekeknek nagy szükségük van, hiszen ők még nem tudják tudatosan kezelni a pánikreakciót. A nagy, mély levegővételre való biztatás helyett ajánlott a beteg hanyatt fektetése, felsőtestének alátámasztása, hogy gyakorlatilag félig ülő helyzetben legyen. A tudatos stresszkezelés mind a roham megakadályozásának, mind annak megszüntetésének érdekében nagyon fontos.