Kevés kellemetlenebb betegség van azoknál, melyek egész életminőségünkre rányomják bélyegüket, és akár a mindennapi teendőink ellátásában is akadályoznak. A felfázással kapcsolatos panaszokat legtöbben már megtapasztaltuk, és bevallhatjuk, az a néhány nap, amíg a sürgető, és fájdalmas vizelési inger jelentkezik, valóban a poklok poklának bizonyul. Van azonban egy olyan egészségügyi probléma, mely szintén a vizelet visszatartásával és a húgyutakkal kapcsolatos, ideális kezelési formáját pedig megtalálni nagyon nehéz, ez pedig nem más, mint az inkontinencia. Érintheti a férfiakat, nőket, de a gyerekek sem kivételek alóla. Számos tényezőre visszavezethető, és egyes, életmódváltással kapcsolatos lépések akár teljesen tünetmentes időszakokat is eredményezhetnek. De lássuk először, miről is van szó pontosan az inkontinencia esetében!
A húgyhólyag akár órákon át képes tárolni a vizeletet, majd ha megtelik az izmos, üreges, leginkább léggömbre hasonlító szerv, akkor a kismedencei idegeken keresztül jelet küld az agyba, hogy ürítés szükséges. Azoknál, akik inkontinenciában szenvednek, ez a jel a szükségesnél sűrűbben érkezik az agyba, vagyis akkor is vizelési ingert érez a beteg, ha azt a hólyag telítettsége még nem indokolná. Emellett kimutatható, hogy a hólyag belső fala sérült az ilyen betegséggel küzdőknél, s ezt a vizelet méreganyagai irritálhatják. A nem, az életkor, egyes örökletes tényezők, sőt allergia, és bizonyos fertőzések is inkontinenciához vezethetnek.
Bár egyik nem sem kivétel a veszélyeztetettség alól, de tény, hogy nők gyakrabban találkoznak vizelettartási problémákkal. Hasonlóképp ahhoz, hogy a felfázás is súlyosabb a hölgyek esetében, az inkontinencia is képes az egész életminőséget a feje tetejére állítani. A kínos kellemetlenséggel a várandós édesanyák gyakran találkoznak, ugyanis a növekvő magzat nyomhatja a húgyhólyagot, és a várandósság idején megnövekedett testsúly is terhet jelent a medencealap izmaira nézve. A szülés folyamán sérülhet a vizeletkiválasztó rendszer, ám az esetek nagy százalékában a terhességet és a szülést követően a helyzet rendeződik. Megnyugvásra ez azonban mégsem ad okot, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy több tízezer nő szenved még szülés után hónapokkal is inkontinenciától. A hölgyekre a változó kor sincsen túl jó hatással ilyen szempontból, ugyanis mind az ösztrogénszint csökkenése, mind a gátizmok gyengülése vizelettartási problémákhoz vezethet.
A férfiak sem dőlhetnek azonban hátra, és bár tény, hogy az erősebbik nem hólyagjának űrtartalma jóval nagyobb a nőkénél, mégis jelentkezhet inkontinencia náluk is. A biológia egyértelműen nekik kedvez viszont, hiszen a húgyvezetéket hólyagtól elválasztó plusz záróizom is segíti őket. Ennek az anatómiai különbségnek a megtermékenyítés során van jelentősége, ám a szexuálisan aktív időszakot követően a férfiak is tapasztalhatnak vizelettartási nehézségeket.
Mindenképpen említést érdemel az alacsony hólyagkapacitás, amely szintén a nők sajátja. Az okok valahol a neveltetésben is keresendőek, hiszen a kislányokat sokszor úgy neveli édesanyjuk, hogy idegen, „koszos” toalettet ne használjanak, és az otthonról indulás alkalmával is gyakran elmennek még wc-re, holott nem is biztos, hogy ezt indokolná a hólyag telítettsége. A vizeléssel kapcsolatos körülményesség a nők életében általában felnőttkorukra is megmarad, ami hosszú távon a hólyag kis befogadóképességéhez, és ezzel együtt a gyakori vizelési ingerhez vezethet.
Az inkontinencia sajnos nem csak a mindennapokat nehezíti meg, de hosszú távon szenvedve annak tüneteitől, szövődményekkel is járhat. A betegséggel együtt járhat a hólyag falának megvastagodása, ami csak tovább rontja a helyzetet, hiszen a páciens hólyagja így még kevesebb vizeletet tud tárolni. Az ilyen módon kialakult ördögi kör mellett állandó fájdalom is tapasztalható, ami mind a munkavégzést, mind egyéb, hétköznapi teendőket negatívan befolyásolja. A kellemetlen panaszok rányomhatják bélyegüket a párkapcsolatra, valamint a szexuális életre is, s a mindezeknek következtében kialakult érzelmi stressz nem ritka, hogy depresszióhoz vezet.
Ha tehát vizelettartással, ürítéssel kapcsolatban tapasztal problémákat, semmiképpen ne szégyelljen orvoshoz fordulni, hiszen segítség igenis létezik, ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy alapos kivizsgálással fény derüljön a panaszok okaira. Már az orvos felkeresése előtt érdemes úgynevezett hólyagnaplót vezetnie, melyben rögzíti, hogy mikor, milyen gyakran vizelt, mennyi folyadékot fogyasztott, vagy a vizelési inger kapcsolatban van-e valamilyen hatással, élethelyzettel. Korántsem biztos, hogy a panaszokat egyértelműen inkontinencia okozza, hiszen gyakori vizelési ingert okozhat húgyúti fertőzés, hüvelyi fertőzés, prosztatagyulladás, vesekő, húgyhólyagrák, vagy valamilyen szexuális úton terjedő betegség is.
A kivizsgálás során a teljes kismedencei vizsgálat mellett laborvizsgálatra, és kálium-érzékenységi vizsgálatra is szükség lehet, ez utóbbival egyértelműen kimutatható az interstitialis cystititis. Cisztoszkópiára, alamint biopsziára nem minden esetben kerül sor, de ha egyébként nem sikerül feltárni a panaszok okait, akkor érdemes megcsináltatni ezeket is, hogy a hólyag kapacitása mérhető legyen, valamint ki lehessen zárni a daganatos megbetegedést.
Amennyiben fájdalmas hólyag szindrómát diagnosztizáltak Önnél, ne keseredjen el, hiszen megoldás létezik, csak meg kell találni azt a kezelési módszert, mely speciálisan az Ön esetében is hatékonynak bizonyul. Gyógyszeres kezelésre nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentő készítményeket, a hólyag pihentetésében szerepet játszó triciklikus antidepresszánsokat, valamint antihisztaminokat alkalmaznak, mely utóbbiak a vizelési inger gyakoriságát csökkentik. A hólyag sérüléseit állítja helyre a pentosan tartalmú gyógyszer, de a idegstimulációt, valamint a cisztoszkópiás hólyagtágítást is eredményesnek vélik sokan a kezelés során.
Gyógyszeres kezelésre nem csupán a szájon át szedhető készítményekkel nyílik lehetőség, hanem a hógyhólyagon belül alkalmazott fajtákkal is. A katéteren keresztül a hólyagba juttatott dimetil-szulfoxid gyulladáscsökkentő hatással bír, és gátolja azokat az izomösszehúzódásokat, amelyek a sürgős és rendkívül gyakori vizelési ingerért tehetőek felelőssé. A kezelések akár egy évig is eltarthatnak, de a kutatások során a szakemberek igyekeznek gyorsabb, és eredményesebb kezelést ígérő anyagokat alkalmazni a cél érdekében.
Világosan látható tehát, hogy számos kezelési módja létezik a betegségnek, és az esetek többségében megtalálható az, amely ideálisnak bizonyul a páciens számára. Éppen ezért, csak nagyon ritkán kerül sor műtéti eljárásra, melyet csak súlyos fájdalmakkal küzdő betegeknek ajánlanak. Tény, hogy számos szövődménnyel járhatnak, ezért jobb elkerülni őket.
Az életmódváltás, valamint az egészségre történő fokozott odafigyelés az inkontinencia tüneteinek enyhítésében is jelentős szerepet játszik.
Nézzük, mely területek azok, amelyekre ajánlott ügyelniük a vizelettartási panaszokkal küzdőknek!
A folyadékmegvonás a lehető legrosszabb, amit tehet! Általában 2-2,5 liter vizet szoktak javasolni, de inkább megállja a helyét a húsz testsúly kilogrammonkénti 1 liter fogyasztása. Tehát egy 70 kilós embernek a 3,5 liter folyadék bizonyul ideálisnak. A mennyiség természetesen függ a fizikai aktivitástól, valamint a hőmérséklettől is. A dehidratált szervezet fejfájással, száraz bőrrel, immunrendszer gyengüléssel, sőt, csípős vizelettel, és a pangó vizeletben elszaporodó baktériumokkal, valamint szintén gyakori vizelési ingert okozó húgyúti fertőzésekkel reagál a folyadékhiányra. Ne várja tehát meg, míg szomjas lesz, igyon rendszeresen! Nem mindegy azonban, mi kerül a pohárba! A vízhajtó koffein, a kóla, a fekete tea, energiaitalok és szénsavas ásványvíz helyett javasolt a mentes víz, gyümölcstea, gyógyteák (mértékkel), valamint a frissen facsart levek.
A normál testsúly elérése az inkontinencia tüneteit is enyhíti, hogy a sport pszichére gyakorolt hatásáról már ne is beszéljünk. Az egészséges és mindenekelőtt tudatos életmód tehát hozzájárul ahhoz, hogy sikerüljön eredményesen felvenni a küzdelmet a rendkívül kellemetlenül megélt, ám kordában tartható vizelettartási problélmákkal.