A munkaidő továbbra is rendes és rendkívüli munkavégzésből állhat. Ebben változatlan a törvénykönyv, mert továbbra is rendes munkaidő a nyolc órás és ezen felül vannak a rendkívüli esetek, ami több mint heti 40 órás munkaidőt is jelenthet. A munkaidő keret szabályai is évek óta változatlanok, és feltehetőleg később sem változnak.
A munkavállalók meghatározott munkarendben dolgoznak. A jogszabály mondja meg, mennyit dolgozhat egy munkavállaló egy nap, egy héten és egy hónapban. A munkaidő nem csak a konkrét munkavégzés idejét jelenti. A munkaidő beosztás szintén a munkaidő témához kapcsolódó fontos fogalom.
A munkaidő az az időtartam, ami alatt dolgozunk, valamint az az idő is, amíg a munkához szükséges előkészítő és befejező tevékenységeket el kell végezni (munkaruhát veszünk fel, védőfelszerelést veszünk magunkhoz, vagy kiutazunk a terepre, ahol el kell végezni a szerelést). A munkavállaló munkaidejét a törvényi keretek között a munkáltatója határozza meg. A munkaidő azonban nem egyenlő a munkavégzéssel. A törvény csak azt mondja ki, hogy rendelkezésre kell állnia, munkára képes állapotban kell megjelennie, és a munkáltatója utasításai alapján kell dolgoznia. Munkaidő az is, amikor ténylegesen nincs munka. Olyankor a dolgozó rendelkezésre áll ugyan a munkahelyén, de nem végez munkát, ez állásidő, amire ugyanúgy jár a munkabér, hiszen nem tehet a dolgozó arról, hogy nem jött még meg a szállítmány, amit le kell pakolni a teherautóról, vagy az anyag, amiből el kell készítenie a bútort, csak hogy mondjunk néhány példát az állásidőre.
A munkaidőt a munkaszerződésben határozzák meg előre a felek, hogy az teljes vagy részmunkaidő lesz. Ha a munkáltató csak részmunkára akarja foglalkoztatni a leendő dolgozóját, azt kifejezetten ki kell „mondani” a szerződésben, mert ha erről nem rendelkeznek, a munkaviszony automatikusan teljes nyolc órás munkaidőre alakul meg.
Részmunkaidő
A napi munkaidő mértékére nincs kötelező minimum, akár napi vagy heti 1 órára is létre hozható munkaviszony, sőt a munkaidő tartamának sem kell egész órának lennie.
Részmunkaidő kérelemre is létesíthető, de vannak kötelező törvényi esetek is, pl. a kismamák esetében, amikor a munkáltató köteles a napi munkaidőt felére, míg a gyermek be nem tölti a harmadik életévét, 3 vagy több gyermek esetén a gyermek ötödik életévéig.
A munkavállaló tehet javaslatot napi 6 órás részmunkaidőben történő foglalkoztatásra is, a munkáltató azonban csak a napi 4 óra tartamú ajánlatot köteles elfogadni, a 6 óra tekintetében mérlegelhet. A részmunkaidős munkavállalónak is uyganannyi szabadság jár, mint a 8 óraban foglalkozatottnak, különbség a távolléti díjban van, hiszen esetében “4 órás távolléti díjjal” kell számolni)
A nyolc órás munkánál több órát is teljesíthet egy munkavállaló, ha készenléti munkakörben van alkalmazva, illetve ha a tulaj házastársa, vagy testvére pl. (hozzátartozója). Ezekben az esetekben 12 órára emelhető a munkaidő.
Készenléti munkakörök, ha a dolgozó a munkaidő legalább egyharmadában csupán rendelkezésre áll, és a készenlét alatt tud pihenni, mert ha nincs pihenés, akkor nem készenléti. A biztonsági őrök munkáját sokszor tévesen készenlétinek írják a munkaszerződésekben, pedig csak akkor lenne az, ha legalább ketten lennének, és míg az egyik úgymond őrködik, a másik tud pihenni, hiszen ha már nem tud pihenni, akkor nem készenlét, hanem munkát végez. Akkor készenléti még a munkakör, ha kisebb az igénybevétele a dolgozónak a munkaidő alatt. Ha tehát valakit készenlétiben akarnak dolgoztatni, akkor nem csak annyi a teendő, hogy ezt beírják a szerződésbe, hanem ki kell fejteni, hogy tud nyolc órát pihenni, mert van fekvőhely, és míg alszik, addig ki fogja a munkát végezni, vagyis egyértelműen tűnjön ki, hogy a munkaköre készenléti. (A fiatal munkavállalók csak nyolc órában dolgozhatnak összesen, amibe minden munkavégzési formát és időt bele kell számolni.)
A munkaidő után beszéljünk a munkaidő beosztásról. Elmondtuk mennyi lehet a napi munkaidő, de azt be is kell osztani, ami a munkáltató feladata. A munkarend meghatározásánál dönthet úgy a munkáltató, hogy kötetlen munkarendben dolgoztatja a munkavállalóját. Az ügynökök pl. általában így dolgozhatnak. Az általános munkarend a hétköznapokon való munkaidő beosztás, de megoldható az is, hogy egyenlőtlenül ossza be a munkáltató. Ha a munkáltató mindig ugyanúgy kíván dolgoztatni, akkor nincs teendő, ha viszont eltérően, akkor hét nappal hamarabb kell írásban átnyújtani a munkavállalónak a beosztását. Rendkívüli körülmények, amiket a foglalkoztató nem láthatott előre, indokolhatja, hogy közben módosítson a beosztáson, egyébként nem lehetséges. A napi munkaidő beosztás két részből is állhat, ha a kettő között van legalább két óra, ami pihenésre szolgál.
Mindezeken felül a munkaidőkeret, ami gyakori időbeosztási forma, amikor egy időkereten belül kell ledolgozni, egyenlőtlenül az adott időkeretre eső összes munkaidőt, így a pihenőidő is felgyűlik. A munkaidőkeret 4 hónap lehet, vagy 16 hét. Egyébként lehet féléves is a keret, ha készenléti a munkakör, vagy idénymunka, illetve több műszakban dolgozik valaki. A keretnél arra kell figyelni, hogy hetente csak 72 órát dolgozhat a dolgozó, azaz hatszor 12 órát egy héten.