Az elmúlt években a jogos védelemmel kapcsolatban megváltozott az ítélkezési gyakorlat, mert a bíróságok egyre több esetben felmentő ítélettel zárják azokat az élet és testi épség elleni bűncselekmények ügyeit, ahol a halált, vagy a sérülést egy jogtalan támadással szemben kifejtett jogszerű elhárító magatartással okoztak a megtámadottak.
Az állam feladata a jogtalanságot, jogsértéseket megakadályozni, illetve utólag kompenzálni.
Mivel azonban az állam a hatóságaival nem lehet mindig és mindenütt jelen, kénytelen megengedni, hogy maga védhesse meg magát mindenki a rendkívüli és jogtalan támadások ellen, különben nem is lehetne megakadályozni sok esetben a jogsértést.
A 2012. évi C. törvény a Büntetőtörvénykönyvről (Btk.) 21-22.§-ai szólnak a jogos védelemről.
„21. § Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.
22. § (1) Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha
a) azt személy ellen
aa) éjjel,
ab) fegyveresen,
ac) felfegyverkezve vagy
ad) csoportosan
követik el,
b) az a lakásba
ba) éjjel,
bb) fegyveresen,
bc) felfegyverkezve vagy
bd) csoportosan
történő jogtalan behatolás, vagy
c) az a lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolás.
(3) Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.
(4) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.”
A megelőző jogos védelem (áramot vezetnek a kerítésbe, vagy mérget helyeznek el) esetén akkor biztosított és biztosít ma is büntetlenséget, ha a védelmi eszköz nem alkalmas az élet kioltására,valamint működése folytán kizárólag a jogtalan támadó szenved sérelmet,
a védekező a sérelem elkerüléséért mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható.
2011-ben az Alaptörvénybe is bekerült, mint büntethetőséget kizáró ok, vagyis, hogy mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.
Jogtalan támadás és az elhárítás szükségessége, melyek megalapozzák a jogos védelmet.
Az új Büntetőtörvénykönyv vezette be a magyar büntetőjogba a szituációs jogos védelmet, vagyis bizonyos szituációkban nem kell vizsgálni azt, hogy szükség volt-e a védekezésre vagy sem, mert a személy elleni jogtalan támadáskor a törvény vélelmezi az elhárítás szükségességét.
Az alábbi esetekben úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna a jogtalan támadás: ha éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el, valamint ha a lakásba behatolva éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan történik, illetve ha azt a lakáshoz tartozó bekerített helyre behatolva fegyveresen követik el. Az „ éjjel” a bírói gyakorlatban: Nagyvárosokban 11 és reggel 5 közötti időszak, míg vidéken este 10 és reggel 5 óra között van éjjel.
A fentiekből egyértelmű nem kell lennie, hogy szóbeli sérelmek esetén nem alkalmazható a jogos védelem, valamint megtorlásként sem (időbeli túllépés nem elfogadható a jogos védelemnél), kölcsönös kihívás sem tartozik ide, de a támadás kiprovokálása sem. Az anyagi javak elleni, közvetlen erőszakkal nem járó cselekmény elhárításaként sem tehetjük ezt meg (pl. metrón kizsebelnek)
A Kúria jogegységi határozata szerint a jogos védelem túllépéséért [Btk 22. § (3)] a védekező csak akkor felel, ha a jogtalan támadás belőle ijedtséget vagy indulatot nem váltott ki, s az enyhébb elhárítási módot tudatosan tette félre. A jogos védelmet a megtorlás eszközeként alkalmazta, hiszen a súlyosabban lépett fel a támadással szemben.
A Kúria 2017-ben felmentette a vádlottat minden ellene emelt vád alól, amikor is az autós a motoros tolvajokat elkezdte üldözni, hogy visszaszerezze az értékeit, miközben az egyik elkövető meghalt. Ez is jó példa arra, mennyire megváltozott a bírói ítélkezési gyakorlat ebben a tekintetben.
A végszükség
A Btk. 23. §-a foglalkozik a mások védelmében történő fellépéssel is.
(1) Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.
(2) Nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát.
(3) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély előidézése felróható, vagy akinek a veszély vállalása foglalkozásánál fogva kötelessége.