A szabályokat és az illetékek mértékét változatlanul az illetékekről szóló törvény tartalmazza. A húszmillió forint alatti illetékmentességi szabályok továbbra is érvényben vannak, ezen felül 2018 július óta további kedvezmény a termőföld öröklésével kapcsolatos, miszerint csak a fele illetéket kell utana megfizetni, ha pedig családi gazdáélkodó az örökös, akkor negyedét.
Haláleset bekövetkezésekor az elhunyt után örököl a család, de ha más nem, az állam végső soron, hiszen a magyar jogban nem létezik gazdátlan vagyon. Az öröklés kapcsán sok kérdés merülhet fel, köztük a költségek terén is, vagy hogy kinek mennyi jár az örökségből, vagy hogy ki örökölhet egyáltalán. Örökölni csak ember után lehet, cég vagyonában jogutódlás következhet csak be, viszont jogi személy is örökölhet személy után. Ezekre fogunk választ adni az alábbiakban.
Az öröklés a halál megtörténtével a törvény erejénél fogva bekövetkezik. Nem kell, hogy az örökös elfogadja az örökséget, nem kell, hogy erről nyilatkozzon, mert ez anélkül is megtörténik. Igaz, hogy van hagyatéki tárgyalás és ott születik egy hagyatékátadó végzés, azonban az csupán közhitelesen tanúsítja az öröklést, nem pedig létrehozza.
A magyar jog szerint vagy törvényes öröklés érvényesül, vagy a végrendeleti, de ezek együtt is. Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs végrendelete, akkor a törvényes öröklés alapján fognak utána örökölni azok, akik arra jogosultak, azonban ha van végrendelete, akkoraz fog mindent meghatározni és a törvényes öröklés csak a végrendelettel nem érintett vagyonra fog csak életbe lépni.
Az öröklésen kívül ismer még a törvény más vagyonátszállást is, úgymint a hagyományt és a halál esetére szóló ajándékozást, azonban ezek nem minősülnek öröklésnek. Van még más fogalom is, amit tisztázni kell, mint pl. a kötelesrész.
A tulajdoni igények a Polgári Törvénykönyv szerint nem évülnek el. Mivel az öröklési igények is tulajdoni igények, így azok sem, bármikor követelhetőek.
Az egész vagyonösszességet, ami az elhunyt után marad, hagyatéknak nevezzük. Van, ami nem tartozik a hagyatékhoz, mert személyhez tapadó jogok, mint például a haszonélvezeti joga, vagy a tartás, amit szerződés alapján nyújtottak neki még életében, de nem tartozik a hagyatékhoz az életjáradékra való jogosultsága sem.
A magyar jogban létezik egy fogalom, a hagyomány, aminek a lényege az, hogy a hagyatékban lévő vagyontárgyat (vagy több vagyontárgyat is) egy személy részére juttat az örökhagyó, vagy azzal bíz meg egy örököst, hogy juttassa ezt a vagyont valakinek. Hagyományos viszont lehet örökös is, a kettő nem zárja ki egymást. Viszont a hagyományos, vagyis akinek a javára az elhunyt vagyon adott, az a kötelesrész miatt esetleg le kell, hogy mondjon bizonyos ráhagyott vagyonról, (viszont az örökhagyó tartozásaiért nem felel). Ez a szabály mégis megtörik, mert ha úgy kapott valaki az örökhagyótól, hogy közben nem tudtak kielégíteni egy hagyatéki hitelezőt, akkor mégsem kap az, akire hagyományoztak. A hagyomány szabályai azért is térnek el részben az örökléstől, mert pl. 5 év alatt évül el az, ha az elhunyt úgy rendelkezik, hogy egy örököse adjon xy-nak (hagyományosnak) bizonyos vagyontárgyat. A hagyománynak is vannak még alkategóriái mint az elő és utóhagyomány, de most ebbe nem fogunk elmerülni.
Nem kizárólag vagyont lehet örökölni, hanem az örökhagyó (elhunyt) végrendelkezhetett úgy is, hogy az örökösét vagy hagyományost valamilyen kötelezettséggel terheli meg. Ez a meghagyás. Aki pedig a kötelezettség kedvezményezettje, az a bíróság előtt követelheti a végrehajtást. Ha nem derül ki, hogy ki köteles a kötelezettséget teljesíteni, akkor az örökös fogja. (a kedvezményezett pedig semmilyen tartozásért nem felel). A jelenlegi szabályok azok, hogy ha az örökös nem teljesíti ezt a kötelezettségét, akkor nem kaphatja meg a részét az örökségből, hiszen az jogalap nélküli gazdagodás lenne. Olyan is elképzelhető, hogy valaki pl. egy képzettség megszerzéséhez köti az örökrész megszerzését. Mondjuk úgy dönt az örökhagyó, hogy akkor hagyja a fiára a drága autóját, ha az megszerez egy felsőfokú képesítést, aminek addig meg kell történnie, míg az apa él.
Olyan végrendeleti intézkedés nem lehetséges, hogy valakire hagyott valamit, de az egy későbbi időponttól már másé legyen. Olyan viszont elképzelhető, hogy azt mondja a végrendelkező, hogy valamely vagyonkire szálljon, ha az meghal, akire hagyta. Ha a házastársa hal meg majd, akkor a házastársra hagyott dolog kié legyen. De akként is lehet végrendelkezni, hogy ha valaki egyik leszármazójára hagyott dolgot, és – arra az esetre rendelkezik, – ha a leszármazott még azelőtt meghalna, hogy végrendelkezési joga lenne, akkor kié legyen az a dolog, amit ráhagyott.
Mikor esik ki valaki az öröklésből? Ha két személy pl. autóbalesetben hal meg, akkor nem örökölhetnek egymás után, mert a jog azt a vélelmet állítja fel, hogy egyszerre haltak meg, így mindketten kiesnek az örökségből és az őket követők fognak örökölni pl. a gyermekük. De tulajdonképpen az esik ki az öröklésből, aki meghal, mielőtt az örökhagyó (vagy végrendelkező) meghalt volna, továbbá aki érdemtelenné válik (az életmódja miatt pl.), vagy akit kitagadott az örökhagyó (alkoholista, vagy az életére tört..stb.) de az is kiesik, aki lemondott vagy visszautasította az örökséget. Ha valaki kiesik, akkor két félemódon alakulhatnak a dolgok. Egyrészt a törvényes öröklés szerint örököl az utána következő, pl. leszármazottja (gyereke) vagy pedig ha végrendelet volt, akkor abban lehet rögzíteni, hogy ha xy kiesik, ki legyen helyette az örökös.
A kitagadás esetén a köteles résztől esik el az illető, míg a kizárásnál megkapja a kötelesrészt.
A házastárs (vagy bejegyzett élettárs, mivel rá is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mióta bevezették a bejegyzett élettársi jogviszonyt) kiesik, ha a házassági életközösség megszakadt, viszont erre annak kell hivatkoznia, aki örököse az elhunytnak, mivel automatikusan nem veszik ezt figyelembe az öröklésnél, tehát ezt bizonyítani is kell. Ugyanez vonatkozik az érdemtelenségre is. Azt sem veszik figyelembe hivatalból, csak akkor, ha erre hivatkozik az, aki örökös. Az érdemtelenekre vonatkozó új szabály a Ptk-ban, hogy nem kezelheti azt a vagyont, amit a helyébe lépő kapott, vagyis, ha az elhunyt unokája örököl, mert a fia kieset az öröklésből, mert iszákos, akkor a kiskorú unoka pénzét sem kezelheti.
Bárki lemondhat az öröklésről (beleértve a kötelesrészt is), amely lemondás viszont nem érinti a leszármazóit, csak akkor, ha kifejezetten így állapodnak meg (vagyis ez egy kétoldalú megállapodás).Amiről lemondott, az pedig a többi leszármazó között lesz elosztva. Ez vonatkozik arra a vagyonra is, amit az örökhagyó a lemondás után szerzett meg! Lemondani viszont csak addig lehet, míg az örökhagyó meg nem hal. Lemondani ingyen vagy valaminek fejében is lehet, viszont mindezt írásban. Olyat viszont nem tehet a szülő, hogy lemond a kiskorú örökségéről ellenérték nélkül.
Az örökség visszautasítása egy másik jogi kategória. Ezt már az örökhagyó halála után lehet megtenni. Bárki visszautasíthatja az öröklést akár írásos formában, akár csak szóban a hagyatéki tárgyaláson pl. (egyoldalú nyilatkozati forma) Egyértelműnek kell lennie, vagyis nem mondhatja azt valaki, hogy visszautasítom, ha ezt vagy azt megkapok. Vagy mindent visszautasít, vagy semmit. Viszont ezalól is van kivétel. Pl. visszautasítható a mezőgazdasági föld és ezekhez tartozó tárgyak is vagy az állatok önállóan is úgy, hogy minden másra igényt tart. Vagy az új Ptk azt is megengedi, hogy vagy csak a végrendeleti vagy csak a törvényes örökséget utasítsa vissza valaki.
Kizárás: lehet végrendeletben indoklás nélkül, vagy úgy hogy egyszerűen meg sem említi az illetőt a végrendeletben. Viszont van különbség. Mert ha valakit kifejezetten kizárnak, akkor a leszármazói attól még örökölhetnek a törvényes öröklés szerint. Viszont ha meg sem említik, akkor minden törvényes örökös, aki helyette örökölne, kizárt lesz ezáltal. Ez viszont nem vonatkozik a kötelesrészre, mert azt így is úgy is oda kell adni. (ha teljesen ki akarunk zárni, akkor kitagadás) A kitagadás a legdrasztikusabb, hiszen akkor se örökség, se kötelesrész, vagyis semmi. A kitagadás hátránya viszont nem érinti a leszármazóit (vagyis az unokákat)
Az új Ptk. hatása az öröklésre:
A házastárs is örököl, ugyanúgy a bejegyzett élettárs is (korábban haszonélvezetet „örökölt” ez volt az özvegyi jog). Ha nincs leszármazó (gyerek) akkor örököl a házastárs, és az elhunyt szülei. Ha szülők sincsenek, akkor teljes mértékben is örökölhet. Gyermekkel egy sorban is örökölhet egy „gyerekrésznyit” + a közösen lakott lakás haszonélvezetét kapja még meg. Érdekes, hogy az új Ptk-ban már nincs benne az a régi szabály, hogy ha a túlélő házastárs új házasságot köt, akkor elesik a haszonélvezettől, ha a leszármazók kérik. Az elhunyt özvegye bármikor kérheti viszont azt, hogy az örökösök váltsák meg a haszonélvezetét a lakáson.(abban is megállapodhatnak, hogy a házastárs ne örököljön, hanem kapja meg mindenre a holtig tartó haszonélvezetet).
A lemenők (gyerek,unoka pl.) és a felmenők (szülők, nagyszülők) örökölhetnek a Ptk szerint, az oldalági vagyis a testvéri kapcsolat már az új Ptk a dédszülőkig is megengedett.
A törvényes öröklés szerint: a leszármazók egyenlő arányban, (először a gyerekek, majd ha nincs az unoka és a dédunoka) vagy az örökhagyó házastársa. A gyerekek mellett a lakás haszonélvezetét kapja meg a túlélő házastárs, ha pedig nincs gyerekük, akkor az egész lakást, a többi vagyont az elhunyt szüleivel felesben, ha pedig szülő sincs, akkor az egész hagyatékot.
Eddig úgy volt, hogy ha nem volt leszármazó, akkor a túlélő házastárs kapott mindent. Ma már nem így van, hanem örökli a közös lakást és a hozzá tartozó felszerelési tárgyakat, míg a többi vagyonban megosztoznak a szülőkkel. (úgy, hogy a fele a házastársé a másik fele a két szülőé. Ha csak egy szülő él már, akkor fele-fele…nincs helyettesítés) Egy esetben nem örökölhet a házastárs, ha nem volt életközösség már köztük.
Ha nincs gyerek, sem túlélő házastárs, akkor jönnek a szülők és további felmenők és az oldalágiak, vagyis nagybácsi nagynéni. A jelenleg hatályos Ptk már dédszülőkig elismeri az öröklést (míg a korábbi csak a nagyszülőkig)
További fontos öröklési szabály, hogy ha több leszármazó is van, akkor minden örökös számba kell, hogy vegye azt, hogy mit kapott még akkor mikor az örökhagyó élt. Ha pl. valaki kapott már életében az apjától egy autót, vagy egy lakást, akkor nyilván hozzá kell számítani az örökségéhez, mivel a testvére mondjuk nem kapott még semmit.